Gondolkodunk-e autóvezetés közben? – egy idegtudós magyarázata

Ugye előfordult már Önnel is, hogy autóvezetés közben valamin elgondolkodott. Szinte észre sem vette, hogy nem a vezetésre figyel hanem valamin töri a fejét. Mégis a kocsit az úton tartja, a megfelelő helyen fordul be, kiteszi az indexet, időben vált sebességet, megáll a piros lámpánál, stb. Vajon ez a fajta figyelmetlen vezetés ugyanolyan veszélyes, mint autózás közben üzeneteket írni?  Hogyan korrigálja az agyunk ezt a figyelem kihagyást?

Különleges tehetség, vagy csak egészséges agy?

gondolkodo-autovezeto-memoria-rendszer-dudu-taxi-hegyeshalom-blog

Hogyan tudunk gondolkodni vezetés közben?

A válasz megtalálásához a legegyszerűbb, ha egy idegtudóst kérdezünk. Esetünkben a Bosztoni Egyetem professzora, dr. Howard Eichenbaum egy interjúban magyarázta el, hogy hogyan gondolkodunk vezetés közben, és ő miről szokott gondolkodni. Vele kapcsolatban a “miről” leginkább a kutatási és oktatási feladataival köthető össze. A “hogyan” viszont mindannyiunkra érvényes.

gondolkodo-autovezeto-Howard-Eichenbaum-dudu-taxi-hegyeshalom-blog

dr. Howard Eichenbaum idegkutató (1947-2017)

Sajnos a professzor 2017-ben, 69 éves korában váratlanul elhunyt, de szavai ma is érvényesek.

Egy idegtudós eszmefuttatásának olvasása után, önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy milyen összetett feladat a vezetés. Bizonyos szintű csoda, hogy egyszerre vagyunk képesek indexelni, fordulni, a kuplungot és a sebváltót kezelni – mintha mindez semmiség lenne. Na, ugye mégis milyen különleges tehetségek vagyunk!

Mielőtt túlságosan elkezdenénk dicsérni magunkat, Eichenbaum professzor gyorsan lehűt és elmagyarázza, hogy ez nem ám zseniális autóvezetői tehetséget jelent, hanem “csak” egy teljes mértékben egészségesen, jól működő agyat a koponyánkban. A professzor amúgy az agyműködést kutatja, azon belül a memória jelenségét.

Szavaival élve, “az agyunkban különböző rendszerek működnek, melyek feladata a memória és az észlelés, és alapvetően egymástól függetlenül is működnek.”

Leginkább – az agy különböző részein található – két memória rendszerről van szó, ami megadja a választ az alap kérdésünkre. Azaz, hogyan korrigálja az agyunk a figyelem kihagyást.

 

Ismert (deklaratív) memória rendszer

gondolkodo-autovezeto-kutyaja-dudu-taxi-hegyeshalom-blog

A kutya is hazatalál mert tudja az utat

Az első központ az úgynevezett deklaratív, vagy ismert memória rendszer. Ezen keresztül lehet előhívni a már ismert, betáplált emlékeket. Ezt használjuk egész nap amikor valamiről döntést hozunk, például mit reggelizzünk, vagy hogyan jutunk el a benzinkúthoz.

Eichenbaum professzor elmondja, hogy “az agy tudatos rendszere, vagy ismert rendszere  információ térképekkel rendelkezik. Mindenféle, vegyes információval: mi a családfánk, ki volt a kedvenc tanárunk, stb. Az információk között földrajzi térképek is megtalálhatók.”

Tehát ha a taxi sofőr arra gondol, miközben a hegyeshalmi Fő utcán halad, hogy az utasa a vasútra akar menni, akkor pontosan tudja, hogy hol kell majd befordulni az oda vezető utcára. Ez a deklaratív rendszer használatát jelenti. Amikor az autóvezető a GPS utasításait követi, és keresi a megadott számú kijáratot az autópályáról, akkor is az ismert memória rendszerét működteti.

Ha valahol eltévedünk, akkor is a deklaratív rendszerünk segít ki a bajból. A professzor magyarázata szerint, ilyenkor megpróbáljuk a meglevő és az ismeretlen részeket összerakni. Keressük az agyban levő térképünkön a meglevő információt és megpróbáljuk ahhoz kapcsolni a logikusan odailleszthető ismeretlen tényezőt.

 

Szokás (indirekt) memória rendszer

Azonban vezetés közben az agynak egy másik memória rendszerét is intenzíven használjuk, ez pedig az indirekt vagy szokás memória rendszer. Ez a memória az ismétlődő cselekvés révén alakul ki, amitől például vezetés közben a sebváltót, a pedálokat tudjuk kezelni. A szokás memória miatt nem felejtünk el biciklizni, úszni ha egyszer már megtanultuk.

“Ez a szokás memória rendszer” – mondja Eichenbaum professzor – “rendkívül csodálatos, mert ez a rendszer tudatosan teljesen át tudja venni az irányítást”. Azonban ez több, mint puszta izom memória. Az idők során a szokás memória képes megtanulni az úton gyakran előforduló jelenségek tömegét, kezdve az egyszerű szabályoktól pl. mit jelent a villanyrendőr piros színe, egészen az összetett cselekvésig, mint mondjuk a sávváltás.

Egészen komplex cselekvés sorozatok megtanulására is képes, és ugyanakkor reagál a véletlenszerű dolgokra is. Például, tolatás előtt belenéz a sofőr a tükörbe, nem lát senkit. Aztán hátrafordul és ott áll valaki. Ilyenkor a sofőr nyilván el sem indul. Ez egy nagyon interaktív folyamat, de semmi köze a tudatossághoz. Hiszen ilyen esetben nem is gondolunk arra, hogy most nem szabad elindulni.

Ha valaki gyakran megtesz egy utat, mondjuk az otthona és a munkahelye között, az agya betáplálja az útvonalat a szokás memória rendszerébe. Ugyanakkor ezzel felszabadul némi hely az ismert memória rendszerben más dologra, például vezetés közbeni gondolkodásra, amikor valójában a sofőr olyan, mintha automata vezető lenne.

Tehát autózás közben tudunk beszélgetni, gondolkodni, mialatt a szokás memória rendszerünk a háttérben dolgozik, emlékezik helyettünk, hogy hogyan kezeljük az autót, merre haladjunk. Mindezt anélkül, hogy akár egy percig is tudatosan gondolnánk az adott cselekvésekre. Valamilyen szinten így kompenzálja a figyelmetlenségünket.

 

Melyik a kedvenc memória?

gondolkodo-autovezeto-okos-majom-dudu-taxi-hegyeshalom-blog

Maradjak a szokásos úton?

A professzor szerint az agyunk előnyben részesíti a szokás memória rendszert, amennyiben az elérhető. A folyamat pontos megértéséhez képzeljük el a következő szituációt.

Úgy döntünk, hogy este egy étterembe megyünk vacsorázni. Beülünk a kocsiba és elindulunk. Az út első része megegyezik a munkába vezető úttal. Aztán valamin elkezdünk gondolkodni vagy beszélgetni a partnerünkkel és máris az étterem helyett a munkahely előtt találjuk magunkat. Ekkor aztán vagy nevetünk egy nagyot, vagy egy jót…

Viszont a szokás memória favorizálása ellenére, az agy ismert (deklaratív) memória rendszere is rendelkezésre áll, az nem kapcsol ki. Ez olyankor fontos, ha például útelterelés van egy útszakaszon és aktívan ki kell találnunk, hogy mi a legjobb útvonal az eredeti célunkhoz. Ugyanez történik, ha egy szirénázó mentő közeledik felénk és döntenünk kell, hogy hol és mikor tudunk a legbiztonságosabban félreállni.

Annak ellenére, hogy az autóvezetést nagy részben a szokás memória rendszere irányítja, Eichenbaum professzor hangsúlyozza, hogy mégsem szabad vezetés közben levenni a szemünket az útról. A figyelmetlen vezetés, mégis csak figyelmetlen vezetés.

Szóval legyen messzebb az a mobiltelefon, az üzenetet is el lehet olvasni vagy meg lehet írni később. Ráadásul nem lenne célszerűbb az ismert memória rendszer szabad részét valami érdekessel feltölteni például a rádióműsorból?

Egészen lenyűgöző az agyunk működése, ki gondolt volna arra, hogy milyen információk cikáznak a memória központok között miközben mi ábrándozunk a volán mögött.

Lejegyezte: MK